Gumikopás Blog

Oscar Piastrit nagyon kevés választja el attól, hogy ne egyszeres, hanem négyszeres futamgyőztesnek mondhassa magát. Néhány esetben szó szerint centikre volt egy-egy futamgyőzelemtől és ha minden flottul megy, akkor könnyedén megnyerte volna az elmúlt négy F1-es versenyt.

Persze a Forma-1-ben nincsen “ha” vagy “volna”, de ebben a cikkemben sorra veszem, hogy az elmúlt négy versenyből háromszor hogyan úszott el a győzelem. Ez egyrészt jó bizonyítéka lesz annak, hogy milyen kiélezett mostanság a versenyzés és a legapróbb hiba is a győzelem elvesztésébe kerül, másrészt pedig jól megmutatja, hogy hiába rendelkezik a McLaren már május óta a leggyorsabb autóval, azóta “csupán” kettő nagydíjat tudtak megnyerni. Apró versenyzői hibák, rossz stratégiai döntések a csapattól vagy éppen megkérdőjelezhető FIA döntések álltak a győzelmek útjába. Lássuk tehát az ausztrál McLarenes előző négy versenyét!

OSZTRÁK NAGYDÍJ: EGY PÁRCENTIS PÁLYAELHAGYÁS (?)

Ez esetben Piastri sorsa már a szombati napon megpecsételődött. A versenyfelügyelők szerint a Q3-as körén a 6-os kanyarban elhagyta négy kerékkel a pályán. Azonban a belső kamerás felvételekből leszűrhető, hogy ez a döntés legalább kétséges. Persze a stewardoknak több kameraállás áll rendelkezésre, de ha még el is hagyta Piastri a pályát, akkor azt csak 1-2 centivel tette, ami egy apró-cseprő hibának számít. Ezúttal egy futamgyőzelembe került.

Az ausztrál versenyző ezzel elvesztette az 1:04.786-os idejét, ami a harmadik rajthelyre röpítette volna, azonban így csak a hetedik helyről vághatott neki a versenynek. Emiatt végig más autók mögé beszorulva kellett versenyeznie, de még így egy tempót tudott autózni a harmadik helyről induló Russellel, miközben Piastrinak még csatáznia is kellett Hamiltonnal és Sainzal. Így a negyedik helyről várta a hajrát és a Verstappen-Norris páros ütközése után a második helyet örökölte meg.

Teljesen egyértelmű, hogyha a harmadik helyről rajtol, akkor ezzel a tempóval azt meg is tudta volna tartani és tiszta levegőben autózva ő örökölhette volna meg a futamgyőzelmet és nem George Russell, akit így is majdnem elkapott a futam végén.

Sőt, látva az ausztrál tempóját valószínűleg a Norris-Verstappen csatába eredendően is bele tudott volna szólni, de az, hogy az ominózus ütközés után ő lett volna a futamgyőztes az nem kérdéses.

BRIT NAGYDÍJ: TÖKÉLETES VERSENYZÉS, BORZALMAS STRATÉGIA…

Le kel szögezni: Piastri a Brit nagydíjon mindent tökéletesen csinált és a legígéretesebb tempóval autózott, azonban egy elhibázott stratégiai döntés miatt csupán a negyedik helyen végzett.

Az első kiállásoknál, amikor az esőzóna érkezett a teljes mezőny átmeneti esőgumikra váltott. A radarképek és a már interekre váltottak szektoridejei alapján ez a döntés teljesen egyértelmű volt, az ekkor már első és második helyen haladó McLarenek számára. Azonban a csapat nem vállalta be a kettős boxkiállást (a Mercedesszel ellentétben), gondolván, hogy a két pilóta túl közel van egymáshoz (6-7 tizedmásodperc) és így a másodikként érkező Piastri veszítene néhány másodpercet míg Norris kerekeit cserélik.

Tehát az ausztrált nem szólították Norrissal együtt a boxba a 27. kör végén, hanem kint hagyták egy további körre. Ekkor azonban már a pálya annyira nedves volt, hogy szinte lehetetlenség volt slick gumikkal közlekedni rajta, így Piastri veszített ezen a körön 18 másodpercet, ami közel egy kiállásnyi idő. Ehhez képest persze semmisség lett volna, amit a dupla cserével veszít (2-3 mp). A 28. körben persze kihozták az ausztrált a boxba, de így csak a hatodik helyre tudott visszaérkezni, ráadásul megkapta maga elé Sainzt, aki mögé beszorulva további időt veszített. Így tehát a Sainz mögé való beszorulással együtt 22 másodperces hátrányba és a hatodik helyre került, ahelyett, hogy néhány másodperces lemaradással a harmadik, egy gyors kiállással pedig a második helyre jöjjön vissza.

A Sainz jelentette csapdából végül a második kiállásnál egy elé vágással sikerült szabadulni, így megkezdhette a felzárkózást. Ekkor 19,2 másodperc hátránya volt Hamiltonhoz képest, ami a futam végére 12,4-re olvadt, tehát körönként közel fél másodperccel gyorsabb volt, ezen az etapon. Ha ezt a tempót közvetlenül Hamilton mögött képviseli, akkor simán meg lett volna a győzelem. A matek egyszerű: az első kiállásnál veszített 13 másodpercet, Sainz mögött további 4-et. Ami összesen 17, tehát teoretikusan 4,6 másodperccel előzte volna a futamgyőztes Hamiltont. Persze közben előzni is kellett volna, de az nem kerül 4,6 másodpercbe.

Mindehhez hozzátartozik, hogy helyes stratégiai döntésekkel Norris is futamgyőztes lehetett volna. Optimális stratégiával (mint például Hamiltoné) a két McLaren egymással csatázhatott volna a győzelemért. Ehelyett pedig a harmadik és negyedik hely jutott nekik, pedig a versenyzők mindent tökéletesen csináltak…

MAGYAR NAGYDÍJ: MEGINT ROSSZ STRATÉGIA, VISZONT GYŐZELEM

Nyilván ezt nem kell sokat magyarázni: ez az a verseny, amit Piastri tényleg megnyert. Persze valamilyen szinten árnyékot vet rá, hogy egy a csapat részéről elhibázott stratégiai döntés miatt a második kiállásoknál Norrissal alávágtak Piastrinak, végül pedig csapatutasítással cserélték meg őket. A győzelem persze teljesen megérdemelt.

Az eset kapcsán a globális és hazai sajtóban egyaránt sok kritika érte a McLarent, részben jogosan, mert ez egy elkerülhető eset lett volna. Viszont a sajtó és a Forma-1-es közvélemény szidalmai teljesen aránytalanok voltak.

A csapat teljesítményének értékelésekor ne felejtsük el, hogy egy olyan eszeveszett gyors és tökéletesen beállított autót gördítettek pályára (két kiváló versenyzővel a volánnál), hogy kettős győzelmet tudtak aratni, úgy, hogy a harmadik helyen végző Hamilton már 15 másodperces hátránnyal futott be. Tehát egy ilyen verseny után inkább dicsérni kéne ezt a csapatot, persze hozzá kell tenni, hogy ez döntés tényleg egy hiba volt, ugyanakkor tudták megfelelően kezelni a verseny közben (a helyzetből adódóan) nem tisztán gondolkodó versenyzőket is. Csapatszellemből ismét jelesre vizsgáztak és kijavították a hibát.

BELGA NAGYDÍJ: APRÓ VERSENYZŐI HIBA A BOXBAN

A Spa-i verseny ismét dobogót és kiélezett csatát hozott, hiszen az első három helyezett (Russell, Hamilton, Piastri) 1,2 másodpercen belül futott be, jóllehet Russell kizárása után a második helyet örökölte meg az ausztrál.

Ezúttal a második boxkiállásnál csúszott be egy kisebb baki: Piastri nem lassított elég gyorsan amikor beérkezett a boxhelyre és túlcsúszott kb fél méterrel, így 4,4 szekundumot kellett itt töltenie, amivel 2-2,5 másodpercet veszített. Ez pedig nagyon fájdalmas annak fényében, hogy a hiba nélkül már a 42. körben megérkezhetett volna közvetlenül a Russell-Hamilton páros mögé, így viszont csak a 44., utolsó körben tudta ezt megtenni és érdemi támadást már nem tudott indítani.

Persze a hamarabbi utolérés nem garancia arra, hogy előzni is tudott volna, hiszen ezen a versenyen jellemző volt, hogy az utolérés könnyű, de utána nem sikerül előzni, hiába a DRS és a hosszú padlógázos szakasz az első kanyartól kezdve. Ugyanakkor ez a probléma Piastrinál kicsit sem jelentkezett: pár körrel korábban Leclerct második próbálkozásra meg tudta előzni és végre tudta hajtani azt, ami az előzés kulcsa: az egyes kanyarban való íven tartás és az elöl autózóra való tapadást. Éppen ez az, ami Hamiltonnak nem ment: folyamatosan lecsúszott La Source csúcspontjáról és ezért nem tudta a pályán megelőzni George Russellt.

De Piastrinak ez a feladat ment, ráadásul gumi- és hatalmas tempóelőnyben érkezett. Az utólagos kizárás ismeretében pedig elég lett volna csak Hamiltont megelőzni és meglett volna a győzelem.

Így ment el tehát három futamgyőzelem is Oscar Piastri számára és egy hasonló tendencia megfigyelhető Lando Norrisnál is. Jól mutatja tehát ez a felsorolás, hogy olyan közel vannak egymáshoz a rivális csapatok nyers tempóban, hogy ilyen apró hibák döntenek csupán.

képek: Pirelli