Ha a Red Bull belső feszültségeinek árnyékában is, de a világbajnok alakulat kettős győzelemmel folytatta a Bahreinben megkezdett menetelést. Mondhatnánk, a riválisok megint sehol… Hogyan is állunk két futam után?

Elsőként beszéljünk a pályáról. A 2021-ben debütált, sebtében felépített utcai pálya léte ellenére - rengeteg magas tempójú kanyarjának hála - átlagsebességet tekintve a leggyorsabb F1-es aszfaltcsík. Nem nehéz kitalálni, hogy ez a tényező a Red Bullnak kedvez, így az előny is nagyobbnak tűnik, mint Bahreinben volt, kiváltképp, hogy az ellenfeleknél nem álltak fent azok a lassító tényezők, amik a szezonnyitón előjöttek.

MOST MÁR ERŐBŐL

Ezúttal a Red Bull saját jogon tudott pole-t szerezni és dominálni az időmérőn, az első sort azonban ezúttal sem sikerült kisajátítaniuk, hiszen Leclerc beférkőzött Perez elé. Azonban az kell mondanom, hogy a pénteki őrült egy körös tempó sokkal inkább Verstappen zsenialitásának tudható be, mintsem a Red Bull állítólagos előnyének. A holland világbajnok csapattársát több, mint három tizeddel előzte az időmérőn, ami alapból általános lenne, de Pereznek Baku mellett ez a legerősebb pályája. Itt tudott tavaly győzelmet szerezni (bár ahhoz kellett Verstappen technikai hibája is, ami miatt a 15. helyről indult). Ami viszont tényleg meggyőző, hogy 2022-ben tiszta körülmények között tudta legyőzni Verstappent az időmérőn.

Így Perezt egy jó tükörként helyezhetjük a holland klasszis elé, és a tény, hogy több, mint 3 tizedmásodpercet adott csapattársának azt interpretálja, hogy valami eszméletlen tempót talált hirtelenjében az első Q3-as körén. Ezt a narratívát az is erősíti, hogy a második próbálkozásával már nem tudott korábbi önmaga nyomába érni.

Verstappen elképesztő 1:27.472-es köre egyben pályarekordot is jelent, ami azért jelentős esemény, mert a 2022-ben kezdődő új érában először látunk abszolút rekordot, olyan pályán, ahol már korábban is versenyeztek. Az új érák kezdetével teljesen természetes a köridők visszalassulása, majd a szabályrendszer kiismerésével a köridők egyre lejjebb tornázása. Elképesztő, hogy ezt már a szabályrendszer harmadik évében sikerült elérni. Mindehhez, hozzá tartozik, hogy a dzsiddai pálya az elmúlt érában mindössze egy hétvégén élt meg, abban a 2021-es évben, amikor egy apró technikai módosítás miatt kicsivel lassabbak lettek az autók, de ha a 2021-es szintet már elérték, akkor a valaha volt leggyorsabb 2020-as szezon tempója sincs már messze.

VERSENY: VALAMIVEL KÖZELEBB, MINT BAHREINBEN

Áttérve a versenyre, a világbajnok csapat hasonló tempóelőnnyel menetelt a kettős győzelem felé, mint Bahreinben. Az első nem Red Bullos autót, Leclerc Ferrariját 18 másodperccel előzte a futamgyőztes Verstappen, amely már egy biztatóbb szám, mint a szezonnyitón látott 25 szekundum. Tavaly egyébként 21 másodperccel győzték le ugyanitt Alonso Aston Martinját, de az a különbség csupán 30 versenykör alapján alakult ki, a verseny közepi biztonsági autós fázis miatt. Persze az idei különbség kialakítására is “csupán” 40 kör állt rendelkezésre.

Viszont ha az egy körre vetített különbséget szemléljük, akkor Leclerc neve mellett 0,45 másodpercet lemaradást láthatunk, ami egy ilyen hosszúságú pályán nem is olyan sok, ráadásul Norris is ott sündörög további kettő tized hátrányban Leclerchez képest.

A versenyen ki is jött Perez dzsiddai tempója: csupán nyolc és fél másodperces lemaradással ért célba csapattársa mögött, ami körönként kettő tizedes hátrányt jelent - az időmérős három és fél tizeddel szemben. Mindezt úgy, hogy még Leclercel is hadakoznia kellett, valamint a más taktikát választó Norris-Hamilton pároson is át kellett hámoznia magát, míg Verstappen akadály nélkül mehetett elöl, csupán Norrist kellett megelőznie az újraindítást követően.

Összességében kijelenthetjük, hogy a Ferrari egy kicsivel közelebb volt, mint Bahreinben, persze az előzetes várakozásoktól még mindig elmaradtak. Viszont az előny megint csak sokkal kisebb, mint tavaly volt, így a bizakodásra lehet okunk, kiváltképp, hogy ismét egy Red Bull pályán körözött a mezőny. Kis fricska a bikásoknak, hogy a leggyorsabb kört az utolsó körben elcsaklizta előlük Leclerc, amely egy kis bon-bon is a vörösöknek az egy pluszpont mellett.

KERÉKCSERE VAGY SEM?

A futam taktikai érdekességét a hetedik körös Stroll-féle baleset okozta biztonsági autós fázis hozta el. Ezalatt lehetőség nyílt a kerékcseréket kevesebb időveszteséggel megtenni, viszont így 43 kört kellett teljesíteni a kemény keverékű Pirelliken, ez pedig mint láthattuk egy abszolválható feladatnak bizonyult.

Ezek fényében nem is csoda, hogy majd az egész mezőny a kerékcsere mellett döntött. Ennek egy hátránya volt: az óriási boxutcai forgalom. A szabály azt mondja, hogy a boxutcában a gyors sávban közlekedő autóknak van elsőbbsége a kiállást elvégzett kikanyarodni vágyó versenygép ellenében. Ebből a szempontból kulcsfontosságú volt, hogy Verstappen már ezen a ponton, majd három másodperces előnnyel rendelkezett, így még a mezőny többi részének megérkezése előtt vissza tudott térni a gyors sávba. Egy esetben keletkezett a nagy forgalomból veszélyes helyzet, mégpedig Perez kiengedésél, amelyből egy szokásos öt szekundumos büntetés kerekedett, illetve egy büntetőpont a mexikói neve mellé, így már csak négyet kell összeszednie az eltiltáshoz.

Összesen négy versenyző volt, aki a pályán maradás mellett döntött: Norris, Hamilton, Hülkenberg és Zhou. Mindahányan egy újabb safety car fázisban vagy piros zászlóban és többiek gumijainak elfáradásában reménykedtek. Ez végül nem jött be, de a kockázatot megérte bevállalni, hiszen nagyon nyerhettek volna. Zhou teljesen elsüllyedt, Norris és Hamilton rajtavesztett, de a pontszerzés meglett mindkettőjüknek, bár rossz fényt vet rájuk, hogy a futam végén a lágy gumikkal sem sikerült becserkészni Bearmant. Egyedül Hülkenbergnél vált be ez a taktika, amely egyszersmind a csapat összjáték mintapéldája is. A mezőny második felének bolyát vezető Magnussen ugyan valamivel lassabb volt a mögötte autózóknál, de sokáig fel tudta őket tartani (ami a kiváló védekezés mellett a Haas rendkívüli egyenesbéli tempójának köszönhető), ezzel helyet csinálva Hülkenbergnek, aki végül pontot is tudott szerezni.

AZ ASTON IS RINGBEN, HOVA TŰNT A MERCEDES?

Ismét érdekesen alakult a harmadik erőért való harc, ahova ezúttal az Aston Martin is be tudott jelentkezni. A Mercedesnél fogadkoztak, hogy jelentősen javulni fognak a szezonnyitóhoz képest, ez azonban elmaradt… Az időmérőn a negyedik rajtsorban “ékeskedtek” és mindössze tíz ponttal gazdagodtak.

Ami Russell szempontjából pozitív lehet, hogy Bahrein után ismét dominálni tudott csapaton belül, csakúgy mint az előző két év szaudi futamain. Az időmérős hetedik hellyel ugyan csak másfél tizedet vert Hamiltonra, viszont a Q3-as gyorskörén elkövetett pár hibát, amik nélkül a negyedik rajthelyre is jó lehetett volna.

A McLaren esetében azt mondhatjuk, hogy versenyteljesítményben ők nyerték ezt a kis versenyt a Mercedes és az Aston ellenében. Ami viszont az idei autójuk nagy gyengesége - az egyesbeli tempó - ezúttal súlyos problémának bizonyult. Ahogy azt már említettem ez a legnagyobb átlagsebességű pálya, így érthető okokból ez nem kedvez nekik. Az alacsony végsebesség a pályán zajló csatákban is sok bosszúságot okozott, rendkívül nehéz volt az előzés. Piastrinak például 22 körig nem sikerült áthámoznia magát Hamiltonon miközben jóval gyorsabb volt nála.

Az Aston Martin egyértelműen a hétvége pozitív meglepetése. Az időmérő mellett ezúttal a versenyen is tartották a lépést - pontosabban csak Alonso, mivel Stroll eldobta a vasat, jó szokásához híven… A lényeg, hogy sikerült szinte azonos tempót autózni, mint a két rivális csapat, ami jó ómen a szezon további részére nézve. Egyértelműen kirajzolódott, hogy a kérdés megoldása az autóba tankolt üzemanyag mennyiségében keresendő. A versenytempóból szépen kirajzolódik, hogy magas üzemanyagszint mellett tempóhátrányban vannak a többiekhez képest, viszont ahogy fogy a nafta (és könnyül az autó) úgy gyorsulnak, majd a futam végére gyorsabb is lett Alonso a riválisoknál. Ennek köszönhető a jó egykörös tempó is.

Fontos kiemelni, hogy ez a mix nagyon szorosan áll: a versenyen 15 másodpercen belül ért be a negyedik Piastritól a kilencedik helyen végző Hamiltonig tartó csoport.

CSODABEUGRÓ A FERRARINÁL

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül Oliver Bearman elképesztő teljesítménye mellett. Carlos Sainz derült égből villámcsapásként érkezett vakbélgyulladása miatt, a Ferrarinak péntek délelőtt új versenyzők kellett keresnie és meg is találták a tökéletes helyettest, a 18 éves Bearman személyében.

Az F2-ben még csütörtökön pole-t szerző versenyző ezzel a beugrással minden-idők harmadik és a Ferrari legfiatalabb versenyzőjévé vált, ezzel pedig nem kis lehetőség adódott számára. 18 évesen bemutatkozni a Forma-1-ben, ráadásul a Ferrari színeiben. Egészen hátborzongató!

Csupán egy szabadedzés állt a rendelkezésére, hogy összerakja saját tempóját és összeszokjon a SF-24-es versenygéppel, ráadásul mindezt az egész versenynaptár egyik legtechnikásabb pályáján, ahol egy apró hiba rögtön a falba csapódást jelenti. Ennek fényében igazán brutális, amit művelt.

Az időmérőn a 11. helyen végzett, ami önmagában szép eredmény, de a Q3-ról is mindössze 36 ezreddel maradt le, a tizedik helyen végző Hamiltontól, mindezt úgy, hogy utolsó Q2-es körét már használt abroncsokon futotta.

A versenyen még inkább igazolta magát. A nagy erőhatásokkal járó, így fizikálisan és koncentráció terén is rendkívül megterhelő pálya ellenére a futam egészén fent tudta tartani tempóját, ami nem is akármilyen volt. Több előzéssel végül a hetedik helyig küzdötte fel magát és ami igazán elképesztő, hogy az élmezőny végére megérkezés után nemhogy lemaradt az előtte autózóktól (Russell, Alonso), hanem minimálisan közeledni is tudott rájuk. Ha a tempóját összevetjük Leclercével, akkor azt láthatjuk, hogy a futam elején még nagyobb lemaradásban volt, majd ahogy kezdett hozzászokni az autóhoz, úgy vált egyre gyorsabbá és a futam végére már közel Leclerc tempóját hozta. Ez a gyorsulás annak tudható be, hogy ez volt az első hosszú etapja a Ferrarival, így időközben kellett tanulnia. Tehát a valós tempója inkább az, amit a futam vége-felé láttunk.

A versenytársak sem győzték dicsérni Bearman teljesítményét, amiben talán az a legdurvább, hogy az erős tempó mellett sem követett el hibát egy ilyen szűk, technikás pályán.

Mit okozhat ez a beugrás? Bearman idén minden bizonnyal harcban lesz az F2-es címért, még ennek a hétvégének a kihagyásával együtt is, így amúgy is jó esélye lett volna a Forma-1-be kerülésre, azonban ezzel a produkcióval egyértelműen feltette magát a térképre, így akár a Haasnál, akár máshol, de 2025-ben debütálhat immáron állandó versenyzőként.

KETTÉVÁLIK A MEZŐNY

A szezonnyitóhoz hasonlóan ezúttal is nagyon szoros volt a “B” liga küzdelme. Sajnos, ezzel a jelzővel kell beszámolni róluk, hiszen még az eddig látottakhoz képest is erősebben látszódott a mezőny két részre szakadása. A második fél legjobb helyén végző Hülkenberg is közel 30 másodperccel a Hamilton után ért célba. Azonban még mindig az a helyzet, hogy a mezőny egésze sokkal közelebb van egymáshoz, mint az elmúlt években. A Q1-ben például 1,4 másodpercen belül volt a teljes mezőny, ami pár éve elképzelhetetlen lett volna. Mindez leginkább a 2021-től bevezetett költségsapkának tudható be.

Ennek fényében, hogy van öt csapat aki a többiek előtt jár, nem is csoda, hogy a pontszerzés nagyon nehéz lesz a hátsó traktus alakulatainak. Reménysugarat olyan esetek nyújthatnak, amikor valaki kikerül a képből, mint ahogy ezúttal is történt. Illetve akkor lehet még esélyük, ha valamelyik nagycsapat nagyon elmér valamit az adott hétvégén, vagy egy kicsi beletalál. Persze mindezt a pályakarakterisztikák is befolyásolni fogják.

Ezúttal is a Haas tűnt a legmeggyőzőbbnek, azonban kiemelkedésről már nem beszélhetünk, viszont az ügyes taktikai húzás miatt övék lett az első pont a szezonban a második ötösből.

Az Alpine ismét borzalmas hétvégén van túl, ezzel deklarálódott, hogy a bahreini nem egy egyszeri baklövés volt, ez az autó tényleg borzalmas. Ugyanakkor a hátrányuk nem volt akkora, és a versenyen fel is tudták venni a kesztyűt a többi kiscsapat ellen.

Ami viszont felettébb vészjósló, hogy egyedüli csapatként ők nem tudtak javítani a tavalyi évben elért időmérős köridejükön, tehát ez az autó konkrétan lassabb, mint a tavalyi. Ráadásul a tavalyi autó év közben gyorsult is, tehát az új konstrukcióval a tavaly év végi álláshoz képest kellett volna fejlődniük, így ez a visszalépés még nagyobb, mint amekkorának tűnik.

A Red Bull-Horner ügy árnyékában zajló szaudi hétvégét röviden így tudjuk összefoglalni: csodabeugró a Ferrarinál, Red Bull erődemonstráció (de még mindig kisebb előny mint tavaly), a harmadik helyért szoros McLaren-Aston-Mercedes hármas csata, a mezőny második fele pedig nagy lemaradásban.

képek: Pirelli, Red Bull Content Pool